Játsszunk egyet: gondoltam egy személyre. Egy személyre, akinek nevét meghallva a karácsonyi csokis süti illata, a rénszarvas-szán csilingelése, az ajándékcsomagoló papír szakadása, a csillagszóró sistergése, a mézeskalács illatú gyertya csattogása és friss hó recsegő-ropogó hangja juthat eszedbe. Ha a Mikulásra gondoltál, biztos nem lelsz virgácsra idén a cipődben, hisz a válasz helyes.
Sokunkban idéznek fel boldog emlékeket ezek az illatok, hangok és képek, amik a szemünk elé tárulnak olvasás közben, bárhol is legyünk a világban – s bárhogyan is nevezzék a világban az általunk Mikulásnak, vagy Télapónak ismert nagyszakállú, piros ruhás, kedves személyt.
Általánosan elmondható, hogy a különböző elnevezések két csoportra oszthatóak. Az egyik csoport az eredetinek vélt, i.sz. 260-ban született Szent Miklós után eredeztethető – mint nálunk a Mikulás; míg a másik elnevezésben a karácsony illetve tél apjaként személyesítik meg – mint nálunk a Télapó.
Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország
Pére Noel (francia), Papa Noel (spanyol), Papai Noel (portugál), Babbo Natale(olasz) – Ezekben az országokban a karácsony apjaként tartják számon a Mikulást. Ő az, aki december 24-én, Szenteste napján vagy pedig december 25-én, karácsony első napján hagyja gondosan összekészített ajándékcsomagjait a karácsonyfa alatt. Sok családban a kis és nagygyermekek csak az éjféli mise után nyitják ki a meglepetéseket.
Törökország
Törökországban Noel Baba-ként, vagyis az előbbiekhez hasonlóan a karácsony apjaként nevezik, viszont azzal a különbséggel, hogy nem keresztény országként szinte sehol sem ünneplik a Mikulást s így a Karácsonyt sem. Az általunk ismert karácsonyfa ritkán kerül felállításra, akkor is csak 1 napra, mégpedig Újév napján. Az ajándékozás – azokban a családokban, ahol hagyománya van – is erre a napra csúszik. Így határozottan kijelenthetjük, hogy ha át szeretnénk élni más országban a karácsony szellemét, ne Törökországba utazzunk el akkortájt.
Németország
Weihnachtsmann – A kiejtést a kedves Olvasóra bízom. Törökország helyett nyugodt szívvel ajánlom Németországot, ha külföldön, ám ugyanolyan hagyományokkal szeretnénk a decemberi forgatagot átélni és megünnepelni. December 6-án a gyerekek kitakarítják a cipőjüket, majd kirakják az ablakba, hogy biztosan szemet szúrjon a Mikulásnak, amikor szánjával elrepül a ház előtt. Ezután pedig kezdődhet a karácsonyi listakészítés. A gyerekek összeírják, mire is vágynak a legjobban, hogy majd december 24-én vagy 25-én a Jézuska (das Christkind) elhozza nekik a vágyott ajándékokat.
Oroszország
Oroszországban legelterjedtebb az ortodox keresztény vallás, így természetesen felfedezhetünk különbségeket a Mikulás és Karácsony témakörében, ha Magyarország a kiindulási pontunk.
Először is a dátum: nem érdemes elkezdeni decemberi dátumokra tippelni, ugyanis a karácsonyt január 7-én ünneplik ortodox naptár alapján – de egyes helyeken Újév napján is bekopogtathat az ajtón. A hagyomány szerint a gyerekek a karácsonyfát körülállva hívogatják Ded Moroz-t, (szabad fordításban: ,,Fagypapa”) s amikor a karácsonyi fények felgyúlnak, megjelenik Ded Moroz segítőjével, Snegurka-val (magyarul: Hópehelyhecske), az unokájával. Érdekesség még, hogy az északi-szláv hagyományoknak megfelelően a Mikulás (és segítője) piros öltözék mellett gyakran kék és ezüst színekben ábrázolják pásztorbotjával.
Mint látható, különböző országok különböző kultúráiban másképp jelenik meg a Mikulás alakja, de egy valami biztos: függetlenül attól, hogy melyik országban élünk, milyen nyelven szólítjuk meg a Mikulást vagy éppen írunk neki levelet, ő ugyanolyan örömmel fogja venni megkeresésünket és boldog mosolyt fog csalni a gyermekek arcára, hisz a boldogság nem foglalkozik a nyelv és kultúra kérdéskörével.
